"A T-34 egy szovjet közepes harckocsi volt, amelyet az 1930-as évek végén és az 1940-es években fejlesztettek ki, és amely jelentős és tartós hatást gyakorolt a harckocsik tervezésére. Az 1940-es megalkotásakor a világ legjobb közepes harckocsija volt Steven Zaloga amerikai szerző szerint. A tűzerő, a mobilitás, a védelem és a robusztusság példátlan kombinációjával rendelkezett. 76,2 mm-es gyorstüzelő harckocsiágyúja lényegesen nagyobb tűzerőt biztosított, mint néhány kortárs konstrukciója, míg ferde páncélzatát a legfejlettebb páncéltörő fegyverekkel is nehéz volt áttörni. Amikor 1941-ben először megjelent, Paul Ludwig Ewald von Kleist német tábornok ""a világ legjobb harckocsijának"" nevezte, Heinz Guderian pedig megerősítette a T-34-es ""mérhetetlen fölényét"" az akkori német páncélosokkal szemben. Bár fegyverzetét és védelmét később a háború során felülmúlták, gyakran hivatkoznak rá, mint a II. világháború leghatékonyabb és legbefolyásosabb harckocsitervére. A T-34 a II. világháború alatt a szovjet páncélos erők egyik fő támasza volt. Tervezése lehetővé tette a folyamatos fejlesztéseket, hogy megfeleljen a keleti front változó igényeinek: a változások az első néhány évben meglehetősen részlegesek és nem túl jelentősek voltak, a harckocsi csak 1944-ben ment át igazán alapvető átalakuláson a T-34/85 változat bevezetésével. A gyártási módszerek javulása gyorsabb és olcsóbb gyártást is lehetővé tett. A szovjet ipar végül több mint 80 000 T-34-es harckocsit gyártott minden változatból, ami lehetővé tette, hogy a háború előrehaladtával egyre több harckocsit lehessen bevetni, annak ellenére, hogy a német Wehrmacht elleni harcokban több tízezer harckocsit veszítettek el. A Vörös Hadseregben számos könnyű és közepes harckocsit váltott fel, és a háború legtöbbet gyártott harckocsija lett, valamint minden idők második legtöbbet gyártott harckocsija (utódja, a T-54/55 sorozat után). 44 900 darabos veszteségével a háború során minden idők legnagyobb harckocsiveszteségét is elszenvedte. Fejlesztése közvetlenül vezetett a T-54 és T-55 sorozatú harckocsikhoz, amelyekből fokozatosan alakultak ki a későbbi T-62, T-72 és T-90 típusok, amelyek számos modern hadsereg páncélozott magját alkotják. A T-34-es változatai a második világháború után széles körben exportáltak, és még 2010 körül is voltak korlátozott mértékű frontszolgálatok több fejlődő országban. 1939-ben a legnagyobb számban gyártott szovjet típusok a T-26-os harckocsi és a BT sorozatú gyors harckocsik voltak. A T-26-os egy lassú harckocsi volt, amelyet arra terveztek, hogy lépést tartson a gyalogsággal. A BT harckocsik lovassági harckocsik voltak: könnyűek és gyors mozgásúak, harci manőverekre tervezték őket. M indkét típus az 1930-as évek elején készült külföldi tervek szovjet továbbfejlesztése volt; a T-26 a brit Vickers 6 tonnás harckocsin, a BT harckocsik pedig az amerikai tervező, John Walter Christie M1930-as harckocsiján alapultak. A T-34 harckocsi fejlesztésének eredete 1937-re nyúlik vissza, amikor a CHTZ (Kharkovskiy tankovyj zavod) megbízást kapott a BT sorozatú harckocsik leváltására. Mihail Koshkin főtervezőt feletteseitől részletes utasítást kapott, hogy egy új kerekes harckocsit keresnek, de mivel tisztában volt a típus tervezési korlátaival, emellett egy tisztán lánctalpas alvázzal ellátott változatot is kifejlesztett (az A-20-ast), amelyet A-32-nek nevezett el. 1938-ban mindkét tervet bemutatta a Szovjetunió Védelmi Tanácsának bizottsága előtt, és az A-32-es változatot a Vörös Hadsereg parancsnokai, Vorosilov és Kulik marsallok azonnal elítélték. Különösen Kulik állítólag dühös volt, hogy a tervező egyáltalán fel mert ajánlani egy nem lánctalpas változatot, és a lánctalpas harckocsi koncepciójának kemény elítélését olyan ""szakértői igazolásokkal és doktrínákkal"" kísérte, amelyeket a harckocsi-technológia valódi szakértői elutasítottak volna. Az általános meglepetésre azonban Sztálin úgy döntött, hogy mindkét prototípust megépítik és engedélyezik a tesztelést. Az A-32-es harckocsi fejlesztése, amelyet T-3-ra kereszteltek át. 2, így folytathatta volna. Nehéz út állt előtte, mert Kulikot később a két típus képességeit felmérő bizottság elnökévé nevezték ki. 1939-ben mindkét gép értékelését elvége zték. Kulik mindent megtett, hogy rámutasson a T-32-es prototípus hibáira, miközben bagatellizálta az A-20-as hasonló hibáit. Az ő nyomására a bizottság hajlott a gép elutasítására, de végül a tüzérségi tesztek benyomására, amelyekből a T-32-es jött ki jobban, nem utasította el a gépet. Nem mert azonban szembeszállni a marsallal, és elhalasztotta a döntést arról, hogy melyik típust részesítse előnyben. A Főparancsnokság egy ideig hezitált, de végül a T-32-ben rejlő sokkal nagyobb továbbfejlesztési lehetőségeket figyelembe véve úgy döntött, hogy sorozatgyártásra ajánlja egy kissé módosított változatban, amely végül a T-34-es nevet kap ta. 0,64 kg/cm2 fajlagos nyomásértéket ért el a T-34-es más közepes harckocsitípusokhoz képest igen kedvezően, ami kihatott a vezetési tulajdonságaira és a nehéz terepen való manőverezőképességére. A harckocsi páncélzatának minősége, amelynek kivitelezése meglehetősen kezdetleges volt, magasabb volt, mint a hasonló külföldi gépeké. A harckocsi legnagyobb gyengesége a torony ergonómiai kialakítása volt, amely megnehezítette a torony működtetéséhez és a löveg elsütéséhez szükséges feladatokat. A T-34-es parancsnokának a toronyablakból való akadálytalan kilátását egy nehézkes, előre nyíló ajtó akadályozta. A torony hátsó részén egy szerencsétlenül kialakított hátsó túlnyúlás volt, amely a beérkező rakétákat közvetlenül a sérülékeny toronycsapágyra irányította, illetve amely alatt a német páncéltörő gyalogság a harcban korongaknákat helyezett el. A jármű alacsony sziluettje inkább előny volt, másrészt viszont korlátozott célzási szögeket jelentett a löveg és a hozzá kapcsolt géppuska számára. Az 1940-es T-34-es az 1938-as modell rövid, 76,2 mm kaliberű L-11-es lövegével volt felfegyverezve, 1941-től pedig az ugyanilyen kaliberű, de nagyobb kezdősebességű F-34-es löveget szerelték fel, ami a hatótávolság és az áthatolás szempontjából nagy előnyt jelentett. A géppuskás, aki egyben rádiós is volt, egy golyóscsapágyas 7,62 mm-es DT géppuskával rendelkezett. A háború elején csak a századparancsnokok tankjai voltak felszerelve rádiókkal, de az idő előrehaladtával egyre több lett a számuk. A harckocsiban tartózkodó legénység tagjai belső beszélőberendezéssel kommunikáltak egymással. Az első tankmodelleket általában a BT sorozatú harckocsikból származó Mikulin M-17 motorral szerelték fel, amely egy licencelt BMW VI-os motor volt. Az 1940 után gyártott gépeket már tizenkét hengeres V-2 dízelmotorral szerelték fel, amely 493 lóerős volt. A dízelmotort azért is értékelték a szovjet harckocsik, mert a dízel nem gyulladt be és nem robbant fel olyan könnyen, amikor a gépet találat érte, mint az ellenség benzinmotoros gépeinél. A sebességváltó eredetileg négyfokozatú volt. A tankot két vezérlőkarral, egy váltókarral, egy kuplungpedállal és egy fékpedállal irányították. Működése a szervokormány hiánya miatt is megerőltető volt. A sofőröknek egy kalapács volt a kezükben, amivel elég gyakran kellett megütögetniük a kívánt kart. E hiányosságok ellenére a harckocsi népszerű volt maguknál a legénységeknél az egyszerűsége és könnyű kezelhetősége miatt. Sok javítást szó szerint ""térden állva"" lehetett elvégezni, ami nagy előny volt a keleti front zord körülményei között. A legfontosabb kritériumok - a fegyverzet, a páncélzat és a mobilitás - egybevetésével minden akkoriban gyártott harckocsit felülmúlt. A harckocsi első változatai 76 mm kaliberű lövegekkel voltak felfegyverezve, ezért T-34/76 néven emlegették. Ez egy kissé változatos csoport volt, sokféle módosítással és különbséggel, ami a gyártástechnológiát illeti. Legnagyobb előnye azonban az volt, hogyegyszerű konstrukció, amely lehetővé tette a szovjetek számára, hogy szinte korlátlan számban építsék meg. A T-34 első változatának azonban volt egy jelentős tervezési hibája is. Ez a harci torony volt, amely, bár szemből nézve tökéletesen illeszkedett a törzs oldalpáncélzatának ferde vonalaihoz, túl kicsi volt, így az F-34-es löveget leszámítva csak a lövész és a parancsnok fért el benne, a töltő nem. Különösen a német tankokkal vívott heves tűzharcokban jelentett ez óriási hátrányt, hiszen a parancsnoknak a vezető és a lövész irányítása mellett az ágyút is újra kellett töltenie, amelynek lőszerkészlete többnyire a torony padlója alatt volt, amit előzetesen ki kellett venni... A szűkös belső körülmények között ez szinte emberfeletti feladat volt, amit az állandó éberség szükségessége csak tovább nehezített. Az F-34-es lövegnek meglehetősen nagy volt a csúszása, ami sok orosz harckocsiparancsnoknak az életébe került. A szovjeteknek a T-34/76D változatnál sikerült részben megoldaniuk ezt a problémát, egy új, hatszögletű, nagyobb belső térrel rendelkező toronnyal; de még mindig kétüléses. 1943 végétől aztán a T-34/76-ot fokozatosan felváltotta a T-34/85 változat, amelynek új, háromüléses tornya a ZiS-3-53 85 mm-es ágyúval volt felszerelve, amellyel elődjével ellentétben képes volt áthatolni a német Tiger I és Panther nehéz harckocsik homlokpáncélzatán, amelyeknek a T-34/76 nagymértékben fölényben volt. A T-34/85 megfelelő választ jelentett, bár a közte és a fent említett ellenfelei közötti teljesítményarány kérdése még mindig heves viták forrása a szakértők és a két típus tisztelői között. T-34-85 Miután a továbbfejlesztett német Panzer IV harckocsik a hosszú 75 mm-es löveggel 1942-ben megjelentek a harcokban, egy teljesen új szovjet harckocsi projektjét kezdeményezték, hogy növeljék a páncélvédelmet, ugyanakkor olyan modern funkciókkal egészítsék ki, mint a torziós rudak és a háromszemélyes torony. Ezt az új T-43-as típust sokoldalú harckocsinak szánták, amely a T-34-es és a KV-1-es nehéz harckocsit is felváltotta volna. A T-43 prototípusának páncélzata, bár nehezebb volt, még mindig nem volt megfelelő a német 88 mm-esek ellen, míg a mozgékonysága gyengébb volt, mint a T-34-esé. Bár a T-43-as több mint 70%-ban megegyezett a T-34-es alkatrészeivel, a gyártás mégis jelentős lassulást igényelt volna. Ennek következtében a T-43 fejlesztését leállították, a német harckocsiknak nemcsak a fegyverzetük, hanem a páncélzatuk is fokozatosan javult. Miután a szovjet csapatoknak sikerült elfoglalniuk a Tiger I-et és kísérleteket végezni vele, tagadhatatlan volt, hogy a T-34-es harckocsi műszaki paramétereit javítani kell, mind a fegyverzet megerősítésével, mind a passzív védelem tekintetében. A szovjetek hamarosan viszonylag egyszerű és műszakilag olcsó megoldást találtak, amikor a KV-85 nehéz harckocsi módosított tornyát szerelték a meglévő T-34/76 harckocsi alvázára. 1943 végére legyártották az első 300 darab T-34/85 harckocsit. 1943 végére a T-34/85 harckocsik közül az első 300 darabot. Fegyverzete a D5-T löveg volt, amelyet az IS-1, KV-85 és SU-85 önjáró lövegekben használtak. Ezen lövegek ellátási problémái miatt 1944 márciusától az S-53, majd nyártól a ZIS S-53 (L/53) lövegeket, mindkettő 85 mm kaliberű, T-34-es harckocsikra szerelték fel 1944 márciusától. A harckocsi másodlagos fegyverzete két 7,62 mm kaliberű DT géppuska volt, az egyik a toronyban, a másik a törzs elején. A meghajtáshoz egy 500 LE-s V-2-34-es dízelmotort használtak. Az alváz mindkét oldalon elöl egy-egy feszítőkerékből, hátul egy hajtókerékből, valamint öt nagyméretű, vonókarokra szerelt futókerékből állt. A T-34/85-ösökből 1944-ben 10 647 darabot, 1945-ben pedig 12 551 darabot gyártottak . 1943 második felétől kezdve új harckocsik és önjáró lövegek kezdtek áramlani a frontra, amelyek jelentős előnyt jelentettek a német felszereléssel szemben. A csapatok gerince és a legelterjedtebb harckocsitípus továbbra is a T-34-es harckocsi maradt. Az elképzelés az volt, hogy egy rohamcsatában a T-34-es harckocsik követik a KV és IS nehéz harckocsik első hullámát. Az ezt követő tankhullámok feladata az ellenséges állásokba való behatolás és a keletkezett rések kiépítése volt. Védekező harcban a harckocsiknak a gyalogság mögött kellett maradniuk, készen arra, hogy megtámadják azokat a német harckocsikat, amelyeknek sikerült áthatolniuk a szovjet vonalakon. A védekezésben a T-34-eseknek a SU-85, SU-100 és SU-122 önjáró lövegekkel kellett együttműködniük, hogy mélységi védelmet alakítsanak ki. 1943-ban a szovjet harckocsizók kiképzésében is jelentős javulás következett be, javítva a más típusú csapatokkal való együttműködésüket, a taktikát és a harci szervezettséget, így fokozatosan közeledtek a német harckocsizókhoz. 1944-ben és 1945-ben a szovjetek hatalmas harckocsihadseregeket küldtek támadó hadműveletekbe. Képesek voltak több mint 200 harckocsit koncentrálni egy másfél kilométeres frontszakaszon. A németek 1944 tavaszán és őszén olyan sáros terepen vonultak vissza, ahol csak a T-34-es tankok tudtak mozogni. Ezek a manőverezési képességek, valamint a szovjet harckocsik növekvő mennyiségi fölénye azt eredményezte, hogy a csapatok még kedvezőtlen éghajlati viszonyok között is viszonylag gyorsan előrenyomultak. Ha 1941-ben egy megsemmisített német tankra hat-hét szovjet tank jutott, 1944 végére ez az arány egy az egyhez volt. A 76 mm-es löveggel felszerelt T-34-es harckocsik gyártása 1944-ben végleg befejeződött, és ettől kezdve csak 85 mm-es löveggel gyártották. A hagyományos harckocsi mellett a szovjetek a T-34-est különböző változatokban is gyártották, például lángszóró, híd, aknamentesítő és mentő változatban. A T-34-es harckocsi még sok csatát megvívott, mielőtt elérte volna Berlint, és a kommunista Szovjetunió náci Németország felett aratott győzelmének legjelentősebb szimbólumává vált. Részlethű 1:16 méretarányban A körülbelül öt kilogramm súlyú T-34/85 zöld színű álcázó ideális az igényes vásárlók számára. A professzionális kiadásban kiváló airbrush festékminőséggel, 2,4 GHz-es áramköri technológiával és új hangszóróval rendelkezik. Ez a modell kiváló kezelési tulajdonságokkal, széleskörű funkciókkal és valósághű hangzással rendelkezik. A kiváló minőségű lánctalpak, a görgőkkel ellátott meghajtó- és vezetőkerekek, valamint az alsó hajótest és a harci torony fémből készültek. Számos apró alkatrész és különböző matricák tökéletesen kiegészítik a mérethű másolatot. Kezelőszervek és funkciók A nagy teljesítményű tankmodell 2,4 GHz-es RC vezérléssel rendelkezik. A jármű IR harcrendszerrel van felszerelve, így az azonos sorozatú járművekkel való csaták is lehetségesek. A nyomatékoptimalizált motorok precíz és egyenletes haladást biztosítanak a T-34/85 zöld álcázott modellnek. A robusztus fogaskerékkel ellátott fém fogaskerekek és a továbbfejlesztett áttételezés nagyobb teljesítményt biztosít. Az arányos vezérlésnek köszönhetően nagyon lassan közelítheted meg a tankot, és egyenletesen növelheted a sebességet. A T-34/85 zöld álcázó előre és hátrafelé, valamint balra és jobbra kanyarodással is mozog. Helyben is lehet balra vagy jobbra fordítani. A löveget fel és le lehet emelni és leengedni, valamint a tornyot 360 fokban el lehet forgatni. Különböző motorhangok, a cső visszarúgása, a torkolattűz és a kipufogó füstje teszi teljessé a valósághű élményt. C somag tartalma és műszaki adatok/jellemzők RC T-34/85 zöld IR álcázó , professzionális kiadású Torro 1:16 méretaránybanTorro fából készült láda a szállításhoz és tároláshozSúly : 1 :16-os méretarányú , fából készült, fából készült láda a szállításhoz és tároláshoz : 2 , 4 GHz-es távirányítóFém sebességváltó 1:4 áttétellelNiMH készlet 7,2V 220V/7,2V töltő, 400 mAh töltésFüstgenerátor és hangmodul ÚJ kiegészítő funkció tüzeléskor. : barrel smoke that can be on and off as needed and to taste Smoke liquidIR battle systembarrel recoilbarrel flashmallsmall parts, accessory kit, decals Technical equipment Szín: zöld álcázás Harci funkció: IR Övek: fém Görgők: fém Felfüggesztés: Torziós rúd felfüggesztés Toronygyűrű forgása: 360° Torony: fém Alsó kád: fém Sebességváltó: acél sebességváltó Méretarány:1/16 Kiadás: Torro Pro-Edition Kialakítás: RTR modell Kormány és futómű: fém Torziós karok: fém Figyelmeztetés: Az alkatrészek a következőekből készültek: - Kormánykerekek, a tengelytörzsek a tengelytörzsekből készültek: Csak közvetlen felnőtt felügyelete mellett használható. Életkori ajánlás: 14+ Nem alkalmas 36 hónaposnál fiatalabb gyermekek számára. Fulladásveszély az apró alkatrészek miatt"