A memóriakártyák elengedhetetlen eszközök napjainkban. Főbb tulajdonságaik hordozhatóság, energia nélküli adatmegmaradás, kis méret, többszöri írhatóság.
Leggyakoribb felhasználása digitális fényképezőgépek, táblagépek, telefonok, okostelefonok, kamerák, MP3 lejátszók, videojáték-konzolok, adatgyűjtők.
3 fontos jellemzőjük van típus, tárolókapacitás és írási/olvasási sebesség.
Legelterjedtebb fajtái a CompactFlash (CF), és a Secure Digital (SD) kártya.
A CompactFlash, röviden CF solid state (szilárd félvezető) technológián alapuló olcsó adattároló. Adattárolásra tipikusan flash memóriát alkalmaz. Nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, ezért kevesebb energiát fogyaszt és ellenállóbb a fizikai behatásokkal (például rázkódással) szemben, mint a hagyományos mágneses háttértárak. A régebbi digitális fényképezőgépek CompactFlash (CF) kártyát használnak, amelynek két típusa létezik (Type I és Type II). A két változat közötti különbség az adatok felírásának és visszaolvasásának sebességében van. Ma már csak a gyorsabb Type II kártyák használatosak, amelyek azonban kompatibilisek a Type I író-olvasó modulokkal.
Az utóbbi időkben az Secure Digital (SD) kártya a legelterjedtebb, mivel a korábban (főként mobiltelefonokban) alkalmazott MMC kártyáknál sokkal nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé. A jelenlegi állás szerint (2011. február) három szabványa van SD (SDSC Secure Digital Standard Capacity), SDHC (Secure Digital High Capacity) és SDXC (Secure Digital eXtended Capacity). De nem csak szabványban, hanem formátumban (méretben) is többfélével találkozhatunk. A hagyományos méretű (32 x 21 x 2,1 mm) SD mellett léteznek miniSD (21,5 x 20 x 2,1 mm) és microSD (11 x 15 x 2,1 mm) memóriakártya; ezeket mobil eszközökbe szánják a gyártók.
Ezeket a fényképezőgépek, videokamerák és mobiltelefonok is képesek közvetlenül írni és olvasni, a külső kártyaolvasókban azonban csak kiegészítő adapterrel használhatók.
Az első SD generáció a 90-es évek végén került a boltokba, kapacitásuk hivatalosan 2 GB-ig terjedt, de lehetett találkozni 4 GB-os változatokkal is. Az SDHC limitje már jóval több, 32 GB volt, de a jelenleg legújabb szabvány akár 2 TB-os memóriakártyák gyártását is lehetővé tenné. Míg a szabvány visszafelé kompatibilis, tehát egy SDXC memóriákat író/olvasó készülék képes a régi SD kártyák kezelésére, úgy az SD-re tervezett eszközök nem, vagy csak nagyon ritkán tudják az újabb szabványúakat olvasni.
 A kártyák sebességét a típusuk utáni class 2, class 4, class 6, class 8, class 10 adja meg, amiben a class utáni számok a kártyák minimum írási/olvasási sebességét jelölik MB/s-ban.
Az újabb SDHC és SDXC memóriakártyákon megjelent az UHS-I és az UHS-II jelölés is. Az UHS-I azt jelenti, hogy az eszköz képes maximum 104 MB/mp adatátviteli sebességre, és alkalmas akár Full HD felbontású mozgóképek folyamatos rögzítésére. Az UHS-II az UHS-I gyorsabb változata, itt a sebességlimit már 312 MB/mp.
A memóriakártyák sebességét nem közvetlenül kB/s-ban adják meg, hanem a CD-k olvasási sebességéhez mérik. Például SD card 50x ca. 7,5 MB/s. Az egyszeres sebesség 150 kB/s. A sebességnek ez a megadási módja a CD-égetésből terjedt át más eszközökre. A High Speed vagy a HyperSpeed kifejezések mögött nincs szabvány, ami megmondja, hogy milyen gyorsnak is kell lenniük.

Így is ismerheti: SDHC 16 GB Class 10 104367, SDHC16GBClass10104367

Galéria