A hírlevél írása közben egészen véletlenül hallgatok karácsonyi zenét, de épp ez hozta az ihletet, hogy a karácsonyi őrület közepette álljunk meg, s nézzünk körül a világban. Nem arra gondolok itt, hogy kinél mi kerül a karácsonyfa alá, hisz az, hogy valaki egy laptopnak, egy villanyborotvának, egy TV-nek, vagy egy parfümnek örül jobban, sok mindentől függ. Karácsonyra nagyjából úgyis kialakulnak a bevásárló listák, és a szemfülesek nem aranyvasárnap szaladgálnak a szupermarketekben, hanem már novemberben beszerzik a családnak szánt meglepetéseket – egy kis rafinériával online, hogy elkerüljék a hisztérikus tömeget. Azonban a fogyasztói társadalmak zajától elszakadva sok olyan helyet és kultúrát találunk, ahol a karácsony valóban a szeretetről, és nem csak az ajándékokról szól.
I want a hippopotamus for christmas gyerekdal
A Mikulás szülőhazája, Lappföld, Finnország
Lappföldre Joulupukki és felesége hozza a karácsonyi ajándékokat,. Saját városa is van műhelyekkel, rénszarvasoknak fenntartott istállókkal és postával. A gyerekek itt elsősorban fahéjas kekszet kapnak, de otthon persze bizonyosan várja őket egy pár puha gyapjúkesztyű és sál, és talán a legújabb játékkonzolok.
Hollandia – import mikulással
Hollandiába Spanyolországból érkezik a mikulás december ötödikén, nemcsak fehér hóban, hanem fehér lovon is. A jó gyerek finomságokra, a rossz gyerekek pedig egy hosszú utazásra számíthatnak, ugyanis a hagyomány szerint őket a mikulás kísérője Fekete Péter magával viszi Spanyolországba.
Oroszország, ahol a Télapó lakik
Az orosz gyerekek Дед Мороз, azaz Télapó néven ismerik a karácsonyi ünnepkör nagy szakállas emberét, akit azonban először ki kell szabadítaniuk Снегурочка, vagyis Hópihécske, a Télapó segédje segítségével. A kiszabadítás bonyolult feladat, és bizony időigényes is, így oda csak január hetedikén érkeznek az ajándékok (rossz nyelvek szerint ez csak a Gergely és a Julianus naptár eltérései miatt van így).
Télapó és Hópihécske
Olaszországban szó sincs Mikulásról
Meleg is lenne az a nagy piros bunda Olaszországban, meg aztán a hosszú fehér szakáll is sablonos. Az olasz gyerekek ezért aztán nem a Mikulást várják, hanem Befanát a csúnya, de jóságos boszorkányt. A mese szerint a boszorkány lustaságának lett áldozata, mert nem indult el időben a három királyokkal, hogy meglátogassa a kis Jézust, és bizony lemaradt a nagy eseményről így aztán a kisgyerekekben a kis Jézuskát keresi minden vízkeresztkor, és nekik adja az ajándékait.
Afrikában a Mikulás is fekete: Fekete Péter
Dél-Afrikában is ünneplik a Mikulást, vagy legalábbis valami hasonlót. Ott ugyanis Fekete Péter jár – másodállás lehet a holland munkája mellett – december 24-én. Mivel Dél-Afrikában decemberben nyár van, itt nemigen várnak a gyerekek fehér karácsonyt. A családok ilyenkor együtt ebédelnek, majd végigjárják a rokonokat, és ételekkel, édességekkel vendégelik meg egymást. Karácsonyfát természetesen itt is állítanak.
Karácsonyfadíszek Dél-Afrikából
